Nevem hallatán sokan megkérdezik, hogy rokona vagyok-e Sztankay István Kossuth-díjas kiváló művésznek. Elmondom, hogy igen, a rokona vagyok, s így már előre elsimítok minden "bizonytalanságot". Ő Édesapám testvére, nagybátyám, akivel rendkívül jó kapcsolatban vagyunk. De mondhatnám azt is, hogy apám helyett Apám lett, akivel minden bánatomat, örömömet megbeszélhetek, s mindenben kérhetem tanácsát.

Zenei pályafutásomat már 5 éves koromban kezdtem, amikor otthon a Nagyapám zongoráján lejátszottam azokat a dallamokat, amelyeket a rádióból vagy a templomban hallottam. Templomba sokat jártam, mert nagyapám görög-katolikus pap volt.

Amikor az iskolai beiratkozásra került sor, természetes volt, hogy felvételiztem a Kodály Zoltán által létrehozott Lorántffy Zsuzsanna Zenei Általános Iskolába. A felvételi vizsgán ott volt személyesen Kodály Zoltán és Bors Irma is.

Osztálytársaim mind kitűnő hallással - és mint később kiderült - nagy tehetséggel voltak megáldva. Zeneileg a legelismertebb és leghíresebb lett közülünk Fischer Iván, de az osztályunkba járt még a művészi szinten játszó Kaláka együttes két tagja is: Radványi Balázs és Mikó István. Istvánból később népszerű színművész lett. Nekem ez az iskola biztosította a zenei pályafutásom alapját.

A Muzsika című (1958 májusi szám) képes zenei folyóiratból vágtam ki ezt a részletet, ahol kisiskolásként megemlítenek név szerint néhányunkat a jó szereplésért.

Később gitározni tanultam, amely a fő hangszerem lett. Zenekari pályafutásom tizenhat évesen kezdődött, amikor egy Hobby nevű bandában kezdtem játszani. Négyen voltunk és legtöbbet Hűvösvölgyben, a Petőfi kultúrházban játszottunk, de sokszor felléptünk a Csiliben is.

A képen balról jobbra látható: Csolti István basszus-gitár, Pusztai György dob, Csolti László gitár, ének, valamint jómagam: gitár és ének.
1969-ben a Hobbyból egy profi zenekarhoz a Wanderershez kerültem. Ez a zenekar akkor már Aranydiplomát nyert Salgótarjánban. Velük az Budai Ifjúsági Parkban valamint a Margitszigeti Casinóban játszottunk 5 éven keresztül. Zenei karrierem szerencsésen alakult, a szakmai sikerek mellett jobban kerestem, mint az akkor iskola igazgatóként dolgozó Édesanyám.

Az itt látható kép már egy kis személyi változás után készült, ahol balról jobbra: Velem kezdődik, mellettem Tóth Sanyi aki a Gesarolból (későbbi P.Mobil) jött át hozzánk, hátul Bálizs Gábor dobolt, majd Haász Albert látható, aki itt éppen cserbenhagyta az orgonáját, és sógorom Bajor Endre basszusozott. (A sógorommal – Bancival - még máshol is megtalálhatók leszünk.) Ezzel a zenekarral bejártuk Soprontól Nyíregyházáig az egész országot. Áprilistól szeptember végéig minden évben a Margitszigeti Casinóban játszottunk esténként, ahol életre szóló emlékeket gyűjtöttem. Ebből a zenekarból a honvédség szakított ki drasztikusan.
Szerencsére Budapestre kerültem és ott is igen jó helyre.
Eck Antal százados (később az ezredesi rendfokozatáig kísértem figyelemmel) - törzsfőnök helyettes - volt a parancsnokom, akivel nagyon szerencsés voltam. Ilyen megértő és emberséges katona talán azóta sem volt a hadseregben. Röviden: nem volt nála lehetetlen. A második évben már egy Monitor nevű zenekarban játszottam. Igaz, hajam nem volt túl hosszú, de legalább játszottam. A képen balról jobbra: Luczek Imre, Bots Gábor, és Kukorica János ölében fekszem. Ezzel a zenekarral játszottam a sorkatonai szolgálatom végéig.

Leszerelésemet követően 1975 novemberében a Kati és a Kerek-perec vezetője, Kiss Ernő keresett meg és hívott a zenekarába. Erre nem lehetett nemet mondani, mert akkor ez a zenekar mindenkinél népszerűbb volt az országban. Minden nap játszott valahol, ahová tömegeket vonzott. Mindenki látni akarta őket. Ez egy show-zenekar volt, ahová be is léptem. Nagy és nehéz munka volt a számok megtanulása, itt sokkal igényesebbek voltak, mint bárhol máshol, ahol előzőleg játszottam. Ezzel a zenekarral az ország összes elit helyén játszottam. Volt TV-, rádió-, lemezfelvétel, fellépések: Ifjúsági Parkok, egyetemek, főiskolák sora Budapesten és vidéken: Pécs, Debrecen, Sopron, stb, és minden egyéb, ami egy popbandával megtörténhet.

A képen én ülök elsőnek balról, mellettem Kati áll, majd Kiss Ernő zenekarvezető, Nagy Béla dobos és Szabó Balázs, a Geminiből. (Még mindig énekel az Old Boys-ban).

De semmi sem tart örökké, ez a zenekar is átszerveződött, majd később felbomlott. Ebben az "átalakulásos" időszakban, úgy 27 éves koromban hívtak, s mentem az Atlantis együttesbe, akik már akkor külföldre, Norvégiába készültek.

Pár személycsere után a fényképen látható zenekar indult Norvégiába.

Ez a kép már Oslóban készült a Hotell Bristol Leopárd Disco clubban. Ebben a nagy hotelben egy időben három zenekar is játszott.
Itt kezdődött a két éves turnénk. A képen balról jobbra Komlósi István (Bika), mellette én, középen sógorom Banci, azaz Bajor Endre, kicsit hátrébb Luczek Imre zenekarvezető és Zsák István.
Bika nem bírta a felesége nélkül, és kb. egy év múlva - épp amikor Finnországban játszottunk - kivált a zenekarból. Helyette a Corvinás Makai Zsolt jött ki.
Bika maradt még egy hétig, míg Zsolt betanult. Ezután Finnországból visszajöttünk Norvégiába.

Ez a kép északon a Narvik fjordban készült, ahol láthatóan jól egyensúlyozott a zenekar a köveken.

Balról jobbra: Banci, Luczek Imre, Zsák István, Makai Zsolt, és elől én guggolok.
Az Atlantisszal bejártuk egész Norvégiát, sőt még egyszer-egyszer kiruccantunk Finnországba és Dániába is.

A norvég turné során első házasságom zátonyra futott, de itt ismertem meg második feleségem. Így, hát amikor a zenekar visszatért Magyarországra, én Norvégiában maradtam. Volt is kellemetlenségem miatta, hiszen 1980-at írtunk akkor!

Ezután, életemben először kezdtem „rendes” munkahelyen dolgozni. Nyelvtanulás és különböző iskolák után, elektrokémikusként kezdtem dolgozni a Norsk Hydro Aluminiumnál. Az aktív zenélés egy időre abbamaradt, de nem tudtam sokáig élni nélküle.

Különböző számítógépekkel, mint egyszemélyes zenekar zenélek. Ez több szempontból is jó döntésnek bizonyult: nincs személyi probléma, összetűzés a zenekarban, könnyebb a döntés, nem kell alkalmazkodni, de mindent egyedül kell csinálnom. Teljes zenekari hangosítással, felszereléssel (JBL) lépek fel különböző műsoros rendezvényeken: munkahelyi rendezvény, garden-party, bál, vacsora, esküvő, születésnapi buli, stb. Játszottam már hajón, étteremben és norvég olajfúró platformon (Heidrunn a neve és 300 km-re van a norvég partoktól). Elmondhatom, hogy minőségi felszerelésemnek és zenei igényességemnek köszönhetően előadásom egyenértékű egy öttagú zenekar hangzásával (a gitár és az ének élőben hangzik el).

 

Elnézést, hogy ilyen bő lére eresztettem bemutatkozásom, de ha könyvet írnék életemről, akkor mindaz, amiről beszéltem, csak címszavak lennének.
Már 30 éve itt élek Norvégiában, és hogy könnyebben ki tudják mondani a nevem, Laslo-ként írom – ezért tökéletesen Lászlónak ejtik. Mostanában egyre több időt töltök Magyarországon.

Ha kíváncsi vagy, hogy milyen zenét játszom, akkor kattints a demo-ra, ott meghallgathatod. Ez nem stúdió, hanem élő felvétel, de azért kapsz egy képet rólam.

Köszönöm, hogy meglátogattad lapomat: Sztankay László – elérhetőség 0036-70-772 8334

2009-09-03